A jövőről folytatott – akár kötetlen – beszélgetés mindig más, mint a hétköznapi szokásos. Lehetőségekről, célokról, tervekről és jó dolgokról szól. Más érzést keltünk, mintha a problémákról, a múltról vagy már egy megtörtént dologról beszélgetünk a másik féllel. Az, hogy beszélünk arról, hogy mi lesz majd és merre akarunk menni, az kiszámíthatósággal és pozitív erényekkel ruház fel bennünket. Életünk szinte elképzelhetetlen lenne úgy, hogy nem tervezünk, nem beszélünk rövid-és hosszú távú terveinkről. Ezeket szinte észre sem vesszük, de napi szinten rengetegszer fogalmazunk meg jövővel kapcsolatos dolgokat. Minden, még el nem telt másodperc a jövőbe mutat, tehát arról alkotunk gondolatokat, hogy előre szólunk azokról. Tulajdonképpen, ha azt mondom, hogy holnap elmegyek a munkahelyemre és befejezem az új feladatomat, vagy vasárnap a családi ebédre sütök egy finom citromos lepényt, ez mind egy terv, egy előre szóló mondat arról, amit a jövőben teszek meg, de már előre beszélek róla a konkrétum és a kiszámíthatóság jegyében. Fontos éreznünk a jelentőségét annak, hogy mennyivel jobb fényt vet ránk az, ha szavakba foglaljuk a jövőbeli elképzeléseinket, és mennyivel nagyobb lépéseket tehetünk és közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy meg is valósítsuk azokat.